A Badacsonyról
A Badacsony és környékének geológiája
A badacsonyi borvidék rövid történelme
A badacsonyi borvidék a Balaton-Felvidéken, a Balaton és a Tapolcai-medence találkozásánál terül el. Badacsonyon hegyén kívül a borvidékhez tartozik még Szigliget, Csobánc, Gulács, Szent-György hegy, Tóti hegy, Hajagos. A szőlőtermelésre alkalmas terület 4236 hektár, melyből 3722 hektár első osztályú termőhely. Jelenleg 1790 hektáron található szőlő, melyből 1500 hektár a termő. A védett déli fekvéseken kialakuló szubmediterrán klíma kedvez a szőlő teljes beérésének. Ezek a lejtők kimagasló minőségű termőhelyként ismertek a római kor óta - Probus császártól, a III. századból származik a Vinea Pannoniae Nobilis Districtus borvidék-megjelölés, Európa egyik legrégibb eredet-megjelölése.
A Badacsony és környékének geológiája
Vissza a lap tetejére
A harmadkor utolsó szakaszában, a pliocénban (9-2,5 millió éve) kezdett szárazulattá válni hazánk egy jelentős része, (a hegyek környéke) azonban az ország nagyobb részét továbbra is a viszonylag sekély, 10-100 m mélységű, beltengerré vált és alig sósvizű Pannon-tenger borította, amiben a szakaszos lassú süllyedés következtében igen vastag homok- és agyagrétegek rakódtak le. A tektonikus repedések mentén 30-40 km mélyből feltörő és a lerakódott rétegeken keresztül a felszínre jutó magmából ekkor (3-4 millió éve) keletkeztek a Balaton-környéki bazalt-vulkánok. A legidősebb kúp a Tóti-hegy, a legfiatalabb a 3,2 millió éves Csobánc, melynél alig idősebb a 3,3-3,45 millió évvel ezelőtt keletkezett Badacsony. A pliocén végén fokozatosan emelkedik az egész ország felszíne és levonul a Pannon-tenger.
A pliocént követő geológiai negyedkor második fele, a pleisztocén földtörténeti korszak (jégkorszak) éghajlati okokra vezethető vissza. Magyarország területét azonban sohasem borította a jégtakaró, hazánk ekkor is jégmentes (periglaciális) terület volt. A geológiai folyamatok ekkor sem szűntek meg, így a vulkánosság a külső erőkkel (víz, szél) együtt alakította ki a mai jellegzetes helyi felszínt. Ekkor, mintegy 21-22.000 évvel ezelőtt keletkezett több leszakadással a Balaton. A tanúhegyek (vulkánok) mai formája is erre az időszakra nyerik el jelenlegi formájukat: az évmilliókkal korábban a felszínre ömlött láva és hamu megvédte az alatta lévő puhább pannon homok és agyag rétegeket a szél és csapadék eróziójától, miközben a környezetből ezek a puhább rétegek 100-200 m vastagságban lepusztultak. Ezt a folyamatot erősítette a Tapolcai-medence süllyedése és a környező hegyek emelkedése, ami napjainkban is tart. Az elmúlt 100 évben a Badacsony mintegy 22 cm-t emelkedett.
A Badacsonyt alkotó, a mélyből feltörő láva kihűlésével és egyidejű megszilárdulásával létrejött bazaltban sötét elegyrészek uralkodnak, egészében szürkésfekete kőzetet alkotva. A 438 m magas hegy szoknyájának kerülete 11 km, tetőrégiójának átmérője 1-1,5 km. Oldalát 280 m-es magasságig a szőlőtermesztésre kiválóan alkalmas laza, a Pannon-tengerből származó üledékek borítják, ettől magasabban szürke bazaltsziklák és kőfolyások, legfelül pedig erdők helyezkednek el. Az első tufaréteg 310 m-es szinten fekszik, melyet 50-80 m vastag bazaltréteg takar. Helyenként salakos bazalt található, melyet a folyékony lávában elnyelt rengeteg gázbuborék hozott létre, amelyek ugyan kiszabadultak belőle, de helyük megmaradt. Ettől olyan könnyű, hólyagos szerkezetű ez a típus. A bazaltsapka szélén található kőzsákok kialakulásának oka, hogy a repedésekbe folyt és télen megfagyott víz következtében kisebb-nagyobb szikladarabok leváltak és a mélybe zuhantak, ahol növénytelen, mozgó sziklatörmeléket alakítottak ki. A repedésmentes részek ellenállóbbak, de előbb-utóbb ezek is leválnak és mögöttük elkezdődik az új kőzsákok kialakulása majd pusztulása. Ez a folyamat egészen addig tart, amíg a teljes bazaltsapka el nem kopik. A hegytetőt vályogos barna erdőtalaj takarja. A kőzetmálladékkal keveredő lejtőtalaj ideális terep a szőlőtermesztéshez.
A Badacsonyon különböző éghajlati zónák találkoznak; itt húzódik a mérsékelten nedves-mérsékelten hűvös, továbbá a mérsékelten száraz-mérsékelten meleg klíma határa. A két típus jelenléte különösen szembetűnő a hegy átellenes oldalain: míg a déli, délnyugati részek szubmediterrán vonásokat mutatnak, addig az északi lejtőkön atlanti hatás érvényesül. Az évi csapadékösszeg 650 mm körüli, de az uralkodó széliránynak kitett északnyugati tetőrészeken megközelíti a 700 mm-t. A verőfényes déli lankákon a napsütéses órák száma meghaladja a 2000-et, lehetőséget teremtve az évezredes szőlőkultúrának.
A badacsonyi bazaltbányászat a XIX. század végén kezdődött, amikor a tomaji részen a falu határáig lenyúló kőomlások anyagát hasznosították. 1900-1905 között kisebb kőfejtőkben időszakos termelés folyt a legjobb minőségű kőzetanyagot adó részeken. A rendszeres, részben gépesített bányászat csak a balatoni vasút építése során kezdődött meg 1909-10-ben. Az első bányaudvart a 270 m-es szinten nyitották meg, ahonnét drótkötélpályával szállították az anyagot a badacsonytomaji vasútállomás melletti zúzóüzembe. A készlet elfogyásakor kiderült, hogy addig csak az omlások anyagát termelték, ezért 315 m-en alakították ki a végleges bányaudvart, ahol aztán egészen 1950-ig folyt a bányászkodás. Az 1930-as években az ország legtöbbet termelő bazaltbányája volt Badacsony. Az első világháború után megnövekedett a Balaton és környékének üdülőszerepe, ezért az idelátogató turisták már a kezdeti időkben felemelték szavukat a tájat csúfító bányászkodás ellen. Az 1950-es évek elején a tomaji részen teljesen megszűnt a termelés, áttelepítették a tördemici bányába. Ebben az egyre fogyó jó minőségű bazaltnak is szerepe volt, gazdaságtalanná vált a kőfejtés. 1964 végén mindennemű bányászati tevékenységet megszüntettek a hegyen. A bányák bezárása óta eltelt négy évtized alatt a legtöbb itt őshonos sziklai növény megfelelő élőhelyet talált a bányafalakon. Erre legszebb példa a sziklai ternye tömeges visszatelepülése.
A perm időszak vöröskő szikláiból alkotott Örsi-hegy tömbje a Badacsony közvetlen közelében, attól keletre emelkedik, melynek kőzete úgy alakult ki, hogy 260 millió évvel ezelőtt egy ősi folyórendszer rakta le több száz méter vastagságban kavicsos, homokos, agyagos hordalékát. A félsivatagi körülmények között képződött jellegzetes Balaton-felvidéki kőzetnek ez a legnyugatibb felszíni előfordulása. Vörös színét a kvarcszemcséket bevonó vasásványok okozzák.
A badacsonyi történelmi borvidék rövid történelme
Vissza a lap tetejére
Régészeti kutatások szerint a Badacsony oldala már a kelták idejében lakott volt, de kora vaskori bronzleletek is felszínre kerültek a régészeti és bányászati feltárások során. A kelták idejében már ismert volt a szőlőművelés, majd i.sz. 92-ben Domitianus római császár (a birodalom több más területéhez hasonlóan, az itáliai szőlőtermelők érdekeinek védelmében) az itteni szőlőket kivágatta. Probus császár ide telepített veteránjainak újból engedélyezte a szőlőtermesztést 282-ben. A Badacsonyt és környékét a honfoglalás idején a Vérbulcsú-Lád nemzetség szállta meg, ennek emléke él a hegy délnyugati oldalán lévő Badacsonylábdi helységnévben. A hegy keleti oldalán lévő lakott település neve a Tomaj nemzetségre utalva Tomaj lett. Ez a helységnév a környéken máshol is előfordul, pl. Lesencetomaj, Cserszegtomaj. Írásban először 1317-ben említik Tomajt. A XVIII-XIX. században kezdett Badacsony és az itt termő bor ismertté válni, ami elsősorban a javuló közlekedési viszonyoknak volt köszönhető. A XVIII. századtól pontos feljegyzéseket vezettek; kinek mekkora birtoka volt, mennyi bora termett. Ezekből az is kiderül, hogy milyen szakszerűtlenek az ültetvények, még csak nem is ültették sorba a szőlőtőkéket.
Az első világháború alatt, ill. az azt követő időkben a legnagyobb szőlőbirtokkal rendelkező Eszterházy-uradalom olasz hadifoglyok szaktudására támaszkodva kezdi meg kialakítani a máig látható, hatalmas kőbástyákkal megtámasztott teraszrendszert, melyeken maximálisan sikerült kihasználni a hegy különleges klimatikus tulajdonságait. Az olasz hadifoglyok kezét dicséri, hogy ezek a falak máig is állnak. A Badacsonyt övező jó hírnévnek negatív következményeként ebben az időben kezdtek felaprózódni a szőlőterületek. A második világháborút követő időszakban a nagybirtokokat államosítják, létrejön az állami gazdaság, így az ültetvények megmenekülnek a további felaprózódástól. A szőlőket átalakítják, alkalmassá teszik a gépi művelésre. Sajnos azonban nem csak az ültetvényeket alakították át, hanem magát a termőhelyet is. A lankás domboldalakon hatalmas teraszokat alakítottak ki, amelyekkel végérvényesen megváltoztatták a terület mikroklímáját, legyalulták az évezredek alatt kialakult termőréteget.
Vissza a lap tetejére